Bővebb történelem

A Pest Megye Kézikönyve címû CEBA kiadónál megjelent könyv (1998) II. kötete alapján (563-567.o.)

A helység területén különbözõ régészeti kultúrák nyomai lelhetõk fel, megtalálhatók a neolitikum, középsõ-bronzkor vatyai kultúrájának emlékei, cserépedények, urnák maradványai. A legértékesebb lelet a népvándorlás korából származik. A Czakó-haIomból került elõ 1870-ben, a nevezetes, hun, áldozati bronzüst. A honfoglalás korában lakottá vált e vidék is, amely Árpád fejedelem szállásterületéhez tartozott, s így válhatott királyi birtokká.

A Kákás-dûlõben sírokat tártak fel 1895-ben, s rábukkantak egy szarvast ábrázoló, ezüst, nõi lószerszám-szíjvégre, kék üvegbetétes ezüst gyûrûre, s különbözõ ékszerekre. A nyilasi részen lovas sírok kerültek elõ, 1927-ben. Besnyõ neve szintén a honfoglalás korára utal.

A Besnyõben Árpád-kori templom romjaira bukkantak a régészek. A falu elpusztult, feltételezhetõen a XIII-XIV. században. Tudjuk, hogy “bessenyeweghaz” már 1434-ben pusztán állott, prédiumként említi egy oklevél. A XVI. századi török adóösszeirások is pusztának jelölik Besnyõt, a területet a törteliek használták. A XVII. században Nyársapát részeként, a Forgách család tulajdonát képezte. E földesúri família, a Rákócziakkal együtt birtokolta Nagykõrös jelentõs részét is, így a XVII. század végétõl a kõrösiek vehették zálogbirtokba a pusztát. A mezõvárosi tanács, itt a XVIII. század végétõl rendszeresen osztott mezei kerteket lakosainak. Besnyõ és Nyilas az 1818-ban kötött adásvételi szerzõdéssel Nagykõrös tulajdonába került, s ott is maradt egészen 1950-ig.

Törtelt oklevél elõször 1290-ben említi. Mint királyi birtokra telepedhettek a kunok, az 1241-es tatárjárást követõ Idõszakban. Kun vezér volt Törtel is, a helység névadója. A név török (türk) eredetû, amely Gombócz Zoltán szófejtése szerint “Négy Vidék Urát” jelenti. Törtel kun vezér részt vett IV. (Kun) László meggyilkolásában, amiért Mizse nádor elfogatta, s rokonaival együtt megölette. A helység déli határának területe Árbóz, amely szó szintén kun eredetû.

Törtel az Árpád-kor után lakott hely. Tudjuk, hogy Mikebuda birtokba iktatásakor, Szécsényi Frank országbíró a királyi emberek közt nevezte meg Törtélyi Domokost is, 1402. november 16-án. A XV. században pestis pusztitotta népességét. Mátyás király 1475. június 23-án, Budán keltezett oklevelében engedélyezi Cherchy Bálint kun kapitánynak, hogya pestis miatt kihalt, Halas székhez tartozó “Therthelszállására”, lakosokat telepítsen. A falu a XVI. század elején Zápolya János birtoka volt, aki 1523-ban Werbõczy Istvánnak adományozta. A váci káptalan elõtt “Kowach József Therthelrõl” is megjelent a beiktatáson. A váradi káptalan elõtt megerõsítették a birtokjogot 1550-ben, s ekkor derült fény arra, hogya hûtlenséggel vádolt Wasoni Gergely özvegye, Benigna birtokait, Lajos királytól kapta meg adományként Werbõczy, s ezt toldotta meg János király Törtel birtokával.

Buda 1541-ben történt török kézre kerülése után, a helység jelentõs lélekszámú maradt. Az egri vár 1552-1554. évi számadásai szerint, 20 porta volt Törtelen. A helység a budai szandzsák pesti nahijéhez tartozott. A defterek bizonysága szerint 1546-ban 67, 1559-ben 59, 1562-ben 50, 1580-ban 39, 1590-ben 37 családfõt regisztráltak. Törtel pusztulása 1596 táján következett be, amikor -a tizenötéves háború idején, Vác 1594-ben történt visszavétele után -a

Szolnok-Pest vonalán végigpusztitó csapatok kényszerítették menekülésre a lakosságot. A lakosság -a hagyomány szerint -, hogy a falu harangja ne kerüljön a pogányok kezére, a falu melletti mocsárba süllyesztette azt.

A török hódoltság korában lakatlan területté vált Törtel. Kettõs, magyar-török birtokos uralma alá tartozott. 1649-ben Vadászi Pál füleki lovaskapitány kapta meg. A falu határát a ceglédiek és nagykõrösiek használták, nagyszámú jószágot, sõre marhát, lovat, juhot tartottak ott. Nagykõrös mezõvárosnak 68 polgára bérelt földet Törtelen, 1708-ban.

A törökök kiûzése után, 1690-ben kun helységek között írták össze Törtelt. A kunszentmiklósiak birtokához tartozott. Bábonyért azonban elcserélték, Bábonyi Balogh Antal birtokába került, és igy megszûnt kiváltságos terület része lenni, az 1745. évi jászkun redempció már nem vonatkozott rá.

Kisnemesek települtek meg Törtelen, a falu lassan kezdett újranépesedni. Szükséges megjegyeznünk, hogy sem az 1710-es, sem az 1728-as, sem az úrbéri összeírás (1767 után) nem említ népességet a helységbõl. Legalábbis, a jobbágyok számáról nem történik emlités. Egy 1748-as adat szerint oratóriumot szenteltek fel itt. Az 1754. évi, vármegyei nemesi összeirás Törtel helységben Balogh Mártont, Istvánt és Sándort, valamint Fehér Józsefet említi. 1760-ban 5 taxafizetõt (mészáros, kocsmáros, takács, csizmadia) tüntettek fel. Az 1767. évi úrbéri felmérés során, a kilencpontos kérdõívre adott válaszokból csupán annyi derül ki, hogy Csörgõ Sándor földesúr birtokában volt két üres házhely, a jobbágyok elköltözködtek. A jobbágy telekszervezet nem alakult ki, a helység nem volt felosztva házhelyek szerint, jobbágy telkekre, és mindezeknek megfelelõen, a jobbágy birtokosokról sem rendelkezünk ismeretekkel. Az 1768-as úrbéri felelet utal arra, hogy jobbágyok is tartózkodtak a helységben, ám nem kötõdtek, elvándoroltak.

A XVIII. század végén a közbirtokosok közt található Balogh Károly és Mária, Fehér József, Csörgõ Sándor, Meskó István, BerczaIi Mihály, Vida István és László, Marton Károly, Luka Imre, Tihanyi János. A XIX. század elsõ felében további nevek bukkannak fel, így Tahy Károly és Kálmán, özv. Fejérváryné Csörgõ Amália, Buday András, Lipthay József és neje, Markos Mária.

Nagykõrös mezõváros is szerzett földbirtokot Törtelen. E törekvésében ösztönözte az is, hogy a besnyõi, nyilasi rész közvetlenül határos a helység határával. Egy Nagykõrösi illetõségû közbirtokos, Káldy János, még 1818-ban zálogba vette Tihanyi János törteli közbirtokos 219 birtokrészének 1l5-ét, amelyet 1836-ban a mezõváros vásárolt meg. Törtel határának 1845-ben történt tagositásakor, Nagykõrös birtokát 446 katasztrális hold nagyságúnak állapították meg. A kõrösi tanács ekkor haszonbérbe adta törteli földjét. A város 1854-ben újabb vásárlást eszközölt. Grób Buttler Sándor ludasi birtokát (szomszédos Nagykõrössel) vásárolták meg (1974 kh). Ezt a földet Tahy Károlyné tartotta eddig zálogban. Megjelentek a kõrösi földbirtokosok, így: ifj. Beretvás János, Inárcsi Farkas Ferenc, Vajkó Antal, s a Gubody, Jalsoviczky család. Rajtuk kívül Beõthy Lajos, Eõry Károly, Thurzó Ignác, Frecska Sándor, Somodi György, Politzer Mór s mások.

Császári katonaság szállta meg, március 1-jéig állomásoztak itt. Az osztrákok elfogták Pálik István római katolikus plébánost, mivel hazafias feliratot rakott ki a templomban.

A helység esõ pecsétje 1859-bõl maradt fenn. Eszerint pusztai község státuszú volt Törtel. Az 1886. évi XXI. törvény, nagyközségi rangra emelte. Önálló jegyzõséggel rendelkezett. Az Abonyi járáshoz tartozott. 1891-tõl önálló posta és postai takarékpénztár mûködött a faluban.

A község lakói közül 184-en estek el az 1. világháborúban. A Vörös Hadsereg 1944. november 3-án foglalta el a községet, román csapatok közremûködésével. A II. világháborúban, mintegy 120-150 törteli esett el.

A szovjet csapatok bevonulását követõen megalakult a helyi kommunista párt (elnöke Túri József). A Független Kisgazda Párt 1945 februárjában (elnöke Micsinai István), s ugyanekkor alakult meg a Szociáldemokrata Párt is (elnöke Horváth Alfréd). A hatalomátvétel után a kommunista párt (MDP) vált egyeduralkodóvá, s jogutódja, az MSZMP 1990-ig volt a hatalom birtokosa. Az 1990-es elsõ demokratikus választáson a függetlenség, nem a pártoskodás volt meghatározó.

Törtel a XVIII. században már faluvá szervezõdött. Balla Antal 1796-ban készített térképén rendezett falu képe látszik. Szerkezetileg az orsós falvakkal mutatott rokonságot, ugyanis a központot tágas hosszanti térség alkotta, közepén a templommal, s a tér két szélén, szalagtelkeken sorakoztak a lakóházak. A település központja ma is szabályos elrendezõdésû, térhálós szerkezetû.

A helység népessége fokozatosan gyarapodott, ami a település megszilárdulását is jelzi. 1826-ban már 165 házat számláltak (1930-ban 968-at), 1831-ben a lélekszám 1573 fõ volt.

A lakosság magyar, vallás szerint a többség római katolikus 1930-ban (89,3%), 9% volt a református, 28 fõ evangélikus, és 19 izraelita vallású is volt.

Törtel lakosságának megélhetése a mezõgazdaság ból származott. Az 1910-es népesség-összeirás szerint, a keresõ népesség 86,5%-a folytatott agrártevékenységet, míg a kézmûipari foglalkoztatottság aránya 6,3% volt. Tulajdonképpen ez a foglalkoztatási szerkezet jellemezte a községet századunk közepéig (1941-ben 87,3%, 1949-ben 85,6%). A község határának mûvelésági megoszlása a következõképpen alakult az elmúlt évszázadban:

A mûvelésági szerkezet változásában jelentõs fordulat a XX. század elején következett be, amikor a legelõ rovására a szántó aránya növekedett meg. A másik fordulat 1949 utánra tehetõ, amikor a nyársapáti részek Törtelhez csatolásával, ugrásszerûen emelkedett a szántó és a legelõ területe egyaránt.

A mezõgazdasági birtokszerkezet még századunk elején is õrizte, a korábbi évszázadra jellemzõ állapotot. Az 1935-ös birtokstatisztika szerint a 100 kh feletti birtokok aránya 1 % volt, s õk rendelkeztek a földterület 25%a felett (a ceglédi illetõségû Pálinkás Ferenc 135, a nagykõrösi Beretvás János 395, V. Faragó Dénes 125, V. Faragó Balázs 119, Soós László 238, Jalsoviczky Sándor 190 kh felett rendelkezett). Az 50 és 100 kh kategóriában 1,2% birtokolt 10,3% területet, az 550 kh-ás 32,1%, a föld 53,4%-át, az 1-5 kh-as kategória 35,8%-a, 1 0,3%-nyí földterületet.

A földbirtokosok és birtokok megoszlása jelzi, hogy sokan a már említett kõrösi birtokvásárlások következtében, a szomszédos Nagykõrösrõl kerültek a törteli határba.

Szántóföldi mûvelésre leginkább a határ északkeleti része -a falu környéki terület bizonyult alkalmasnak. Az 1768-as úrbéri felmérés során kiderült, hogy a szántókat három kalkatúrára (nyomásra) osztották birtokosaik. Az 1845-ben bekövetkezett tagosítás után a nyomásrendszer megszûnt. A gazdák négyes vetésforgóban mûvelték földjeiket (õszi, tavaszi kalászos, kukorica, ugar), a tagosítássallehetõség adódott a tanyás gazdálkodásra. A Törtelhez csatolt besnyõi és nyílasi területen már a XVII. században kialakult a kötetlen, mezei kertes gazdálkodás. A tagosítással, a legelõ feltörésével az állattenyésztés külterjes jellege is megváltozott. Galgóczy Károly a XIX. század közepén még számottevõ marha, és mintegy 20 000 darab nagyságú juhállományt említ Törtelrõl. A tanyás gazdálkodással a belterjesebb földmûvelés és intenzívebb állattenyésztés lehetõségei nyílottak meg (ezt ösztönözte a szántóföldi takarmány termesztés is). Kiemelkedõ eredményeket ért el Politzer Mór, korszerû sertéstenyésztéssel, Vajkó Antal pedig a szarvasmarha-állomány nemesítésén munkálkodott.

A II. világháború után, a szovjet kolhozok mintájára kezdõdött meg a szövetkezetesítés. Az Új Élet Tszcs 1949-ben, a Haladás 1951-ben, a Béketábor 1955. január 1-jén alakult meg (ezek az 1956-os forradalomkor megszûntek). Az Aranykalász Mgtsz megalakitására 1961-ben, a Rákóczi szövetkezet létrehozására 1960-ban került sor. A kettõbõl alakították 1975-ben a Dózsa Mgtsz-t. E néven, ma is mûködik a mezõgazdasági szövetkezet. A nagyüzemi gazdálkodás siker-ágazata volt a szarvasmarha és juhtenyésztés.

A községben a kézmûiparosok aránya viszonylag magasnak tekinthetõ (1910-ben 6%, 1941-ben 4%). A “szocialista” korban, a téeszesítéssel növekedett meg az elköltözõk és ingázók aránya, akik a közeli Cegléden találtak elsõsorban munkalehetõséget. Az 1990-es átalakulás után részben a téesz-melléküzemágakból alakult meg a Dél-Pest Megyei Mezõgazdasági Rt., a Pótkerék Kft. valamint az Ezüstkéz Kft.

A kereskedelem is a szükségleteknek megfelelõ foglalkoztatást igényelt (1941-ben 2,4%). Napjainkig a Dél-Pest Megyei ÁFÉSZ keretében mûködik a kereskedelem. A helységben évi négy alkalommal tartanak nagyobb vásárokat, a hetivásárok mellett.

Érdekességként említhetõ, hogy 1926-ban nyílt meg a Cegléd-Vezseny közti kisvasút, így a közlekedésben is munkát találhattak a törteliek (1941-ben 14 fõ).

A XIX. század elején már mûködött római katolikus elemi iskola, a század végén Ludas-ban és Besnyõben említettek 1-1 tanerõs népiskolát, a községben pedig református iskolát hoztak létre.

Mûvelõdéstörténeti érdekességként szükséges megemlíteni, hogy Fegyverneki és Felsõpenczi Vida László közbirtokos itt született, 1770. május 16-án, és itt is halt meg, 1831. december 6-án. Pest vármegye táblabirája, járási szolgabíró volt, aki nagy mûveltséggel rendelkezett, pártfogolta a magyar színészetet (1809-1811 között az elsõ magyar pesti színtársulat intendánsa volt). Színmûírással is próbálkozott, s fordított. A kor jeles emberei közül Kazinczy Ferencet látta vendégül törteli kúriájában, aki verset írt hozzá. Vida László intézõje volt 1817-1821 között Déry István, aki kora neves színésze és színmûírója volt (s férje Széppataki Rózának, a reformkor kitûnõ színésznõjének, aki naplójában méltatja Vida László személyiségét).

Törtelen lakott, és itt temették el Helmeczy Mihályt (1788-1856), aki a magyar irodalmi közéletben jeleskedett, mûfordítással, nyelvújítással is foglalkozott, szerkesztõje volt az 1848-ban megszûnt Jelenkor c. Lapnak.

Rideg Sándor író itt született 1903. február 12-én.